A pedagógus életpálya-modell bevezetésével a korábbinál kiszámíthatóbb, a pedagógushivatást támogató bérrendszert alakított ki a kormány, amely 2013 szeptemberétől 2017-ig minden tanév kezdetén a pedagógusok számára béremelkedést jelent.
A korábbi rendszerben egyes köznevelési intézmények nem minden álláshelyet töltöttek be, hanem túlóra-kifizetésekkel kompenzálták az alacsony béreket. Így néhány pedagógus magasabb jövedelemhez jutott, ugyanakkor pályakezdő fiatalok állás nélkül maradtak. Akik ezt az utat követték nemcsak a jogszabályi túlóramaximumot sértették meg ezzel, hanem a pedagógusok túlterhelésével a színvonalas munkavégzést nehezítették.
Például egy dunántúli város általános iskolájának igazgatója a kötelező 4 órája helyett heti 43 órát látott el, munkatársai között a kötelező 21 óra helyett 47, 49 órában dolgozó gyógypedagógusokat is találtunk. Volt, aki 5 helyen végzett munkát heti 50 órában a kötelező 22 óra helyett. Több általános iskolai tanár túlórája haladta meg a havi száz órát, de akadt olyan középiskolai pedagógus, akinek 172 óra túlmunkát számoltak el. Azok, akik ilyen túlzott mértékű többletjövedelemhez jutottak értelemszerűen a jövőben ezekre a kiegészítő, minőséget nem tükröző juttatásokra nem számíthatnak.
A köznevelés megújításának legfőbb célja, hogy minden gyermek jó óvodába, iskolába járjon. Ehhez pedig a gyerekekre összpontosító, hivatását magas színvonalon gyakorló pedagógusokra van szükség.
Véget kell vetni az aránytalan munkateherrel járó igazságtalan jövedelmi helyzetet eredményező, a gyermekek érdekeit kevéssé szolgáló rendszernek.
A jelenleg hatályos heti kötelező óraszám fogalmát a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő veszi át, amely a 40 órás heti munkaidő összesen 55-65 százalék lehet.
Az új szabályozás korlátozza a túlmunka lehetőségét, felszámolja az átláthatatlan viszonyokat, az óraterheket kiegyenlítettebbé teszi. Megteremti a minőségi munkavégzés feltételeit, ily módon is elismerve a pedagógushivatás fontosságát.