A mostani különleges élethelyzet és a digitális oktatás kihívás elé állítja nemcsak a pedagógusokat, hanem a szülőket és a diákokat is. A Molnár Ferenc Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola iskolapszichológusa tippekkel, ötletekkel igyekszik segíteni.
A mostani különleges élethelyzet sok kihívás elé állít mindannyiunkat. Az alábbiakban igyekszem segítséget adni abban, hogyan lehet egy vagy több gyermek mellett otthonról dolgozni, közben az iskolai távoktatást támogatni, megfelelő napirendet kialakítani, ennivalót varázsolni az asztalra, a helyzettel kapcsolatos feszültségeket és szorongásokat kezelni.
A járványhelyzet miatt sok szülő kényszerül arra, hogy ismét otthonról oldja meg a munkáját, miközben a gyerek tanulásában is segítenie kell. Viszont az otthontanulás sok gyereknek azt jelentheti, hogy szabadság van. Nincs rajta kényszer, hogy viselkedjen, hogyan üljön, hogyan hallgasson, hogyan tanuljon, mivel a családban kevésbé kell megfelelni a külső elvárásoknak, a kikapcsolt kamera miatt úgysem látják a tanárok és az osztálytársak. De a tananyaggal azért mégis haladni kell, vissza kell küldeni a kiadott házi feladatokat. Tehát bizonyos elvárások ugyanúgy jelen vannak, mintha iskolába kellene járni, ezt a gyerekben is tudatosítani kell.
Melyek a digitális oktatás legnagyobb nehézségei a szülők számára?
A munka összeegyeztetése a gyerek digitális oktatásával: Nem lehet egy ember egyszerre a munka hőse, kiváló pedagógus, mintaszülő, tökéletes házvezetőnő és sorolhatnám. Ha valamelyik szerepünkben elakadunk, fontos, hogy tudjunk másokkal egyeztetni. Talán az otthoni munkavégzés is osztható másképp, talán a munkahelyen is be lehet segíteni egymásnak. Érdemes megbeszélni családon belül, ki hogy tudja kivenni részét a digitális oktatás alatt a gyermekek segítésében.
Az elszigeteltség hatásainak semlegesítése. A család egész napos otthon tartózkodása számos konfliktus forrása lehet. Ilyenkor a le nem rendezett feszültségek felszínre törhetnek. Megterhelő a valós kapcsolatok, barátok hiánya. Megoldás lehet a családon belüli őszinte beszélgetés.
A koronavírus miatti félelmek és düh oldása. Ez a helyzet magában hordozza a kontrollvesztést, kiszámíthatatlanságot, bizonytalanságot és a régóta tartó járványhelyzet miatti tehetetlenséget, dühöt is.
Napi rutin megtartása. A jó napirend családra szabott, függ a családtagok számától, életkorától. Át kell gondolni, hogy hány szülő van otthon a gyerekekkel, kinek kell dolgoznia, tanulnia, napközben aludnia, mikor és mennyit, kivel kell tanulni, ki mennyire önálló és ezután összeállítani egy rugalmas beosztást. Ne akarjunk minden percet beosztani, „hasznosan” eltölteni, maradjon idő csak úgy együtt lenni. Nem kell mindent megváltoztatni, maradjon meg ahol lehet az eddigi időbeosztás, mert az ad némi állandóságot, biztonságérzetet mindenkinek.
A munka legyen munka, a pihenés pedig pihenés. Talán az egyik legnehezebb dolog az otthoni munkavégzésnél, hogy a munkaidőnek legyen eleje és vége és legyen különbség a hétvége és hétköznap között. Tudatos odafigyelés nélkül a kettő könnyen egybecsúszik. Keljünk fel mindig ugyanabban az időben, tartsuk be a reggeli rutint. A munkáltató általában meghatározza a munkavégzés idejét, de ha nem, akkor is érdemes kijelölni egy fix időpontot erre, ugyanakkor kezdeni és befejezni a munkát. Kisebb gyermek mellett ez inkább több kisebb időszak lesz, a szülő az elmélyült munkát főleg a déli alvásidőben vagy az esti fektetés után tud végezni. Ezt minden esetben egyeztetni kell a munkáltatóval, hogy később ne legyen probléma az egymástól eltérő elvárásokból és lehetőségekből. A munkaidő végén szánjunk 10 percet arra, hogy mit végeztünk el aznap, mivel folytatjuk másnap, de utána zárjuk le a laptopot, tegyük le a céges telefont, ne nézegessük az e-maileket folyamatosan. Szánjunk időt a kikapcsolódásra, levegőzésre, sétára.
Mi legyen az ebéd? Érdemes heti, kétheti menüt közösen előre megtervezni a családtagoknak és aszerint bevásárolni. Praktikus az otthoni munkavégzés után akár két-három napra is megfőzni és csak 10-15 percnyi főzéssel kapcsolatos teendőt hagyni az ebédek előtt (pl. tésztakifőzést, saláta összeállítást). A munkaközi szünetekre hagyott ebédelkészítés gyakran kudarcba fulladhat, elfeledkezünk a felrakott ételről és odaég, vagy összecsapja az ember és nem sikerül.
Hogyan vegyük rá a gyereket a tanulásra? A digitális oktatás alatt előfordul, hogy a gyereknek nehezebb megérteni a tananyagot, nincs kedve leülni megtanulni, ellenáll, hisztizik, sőt azt állítja, hogy megtanulta, közben pedig mást csinált. Ebben a helyzetben a kisebbeknek többet kell szülőként segíteni, hiszen még nem állnak megfelelő érettségi szinten az önálló tanuláshoz, de ez nem azt jelenti, hogy át kell venni a tanár szerepét, sem a diák szerepét, hogy helyette végezzük el a feladatokat. Legyen a tanulásnak meghatározott helye és ideje. Segítheti a motivációt, ha több észlelési csatornán érkeznek az információk. Beválhat, ha tevékenységhez, játékhoz, mozdulathoz, zenéhez, tánchoz, képhez, hanghoz, videóhoz kötjük a tanulást. Segíthet a figyelem fenntartásában, ha valamilyen melléktevékenységet engedünk a gyereknek, pl. rajzolás, hajtogatás, játékautó tologatás, zene hallgatás. Mozgás közben is lehet tanulni, erre is adjuk lehetőséget a gyereknek. Legyen beépítve a napirendbe határozott idejű játék, ami a tanuláshoz kapcsolódik, akár egy kérdezz-felelek. Hagyjunk időt azokhoz a tevékenységekhez, amit a gyerek szenvedélyesen szeret, pl. legózás. Fontos a figyelem fókuszálásának támogatása, érdemes kisebb egységekre bontani az anyagot és kapjon a gyerek azonnal visszajelzést, ha jól csinált valamit. Lehet jutalmazni pl. közös időtöltéssel. Tehát szükség van a tanulás átkeretezésére, hogy úgy közelítsék meg együtt a szülővel a tanulást, hogy érdekes legyen számára és kihívás legyen benne, ezáltal sokkal jobb kedvvel fog leülni tanulni. Ha a gyerek rendszeresen nem tanulja a tananyagot, holott azt állítja, akkor a büntetés helyett érdemes előre tisztázni a viselkedésének következményeit, amelyek arányban kell álljanak a tetteivel és fontos, hogy legyen lehetősége kijavítani a hibáját.
Őrizzük meg nyugalmunkat, legyünk türelmesek. A digitális oktatás idején könnyű érzelmileg belevonódni a helyzetbe, idegessé válni, kétségbe esni. A családi veszekedés pillanatok alatt kitörhet. Ha szülőként érezzük, hogy élesedik a helyzet, lépjünk ki belőle, vonuljunk el, engedjük ki a gőzt és csak utána térjünk vissza, ha lenyugodtunk.
Legyen énidőnk! Adjunk magunknak időt a kikapcsolódásra, tornázzunk, tartsuk a kapcsolatot a barátokkal, aludjuk ki magunkat, mert a tartós fáradtság sem a digitális oktatást, sem az otthoni munkavégzést nem segíti. Érdemes mindig a legfontosabb feladatokkal foglalkozni, a kevésbé fontosakat másnapra vagy következő hétre hagyni. Vonjuk be a gyerekeket a házi munkába. Gondoljunk arra, hogy nem vagyunk egyedül. Szerte a világon sok millió szülő jár most ugyanabban a cipőben, akiknek ugyanezekkel a nehézségekkel kell megküzdeni.
Maradics Nóra Maida
iskolapszichológus
Forrás: http://www.grundsuli.eu/bemutatkozik-a-grundsuli-3/