Az ásotthalmi Kiss Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola névadója tiszteletére minden évben emlékhetet szervez. Az idei programsorozat egyik kiemelt eseménye az intézmény udvarán álló vén tölgyfákhoz kötődik. Szó szerint tölgyfakeresztelőt tartanak.
A neves erdőmérnök, Kiss Ferenc nevét viselő intézmény – hűen névadója munkásságához és az Örökös Ökoiskola címhez – fontos feladatának tartja a környezete, ezen belül is a fák védelmét. Az idén is megrendezésre kerülő Kiss Ferenc emlékhéten például tölgyfakeresztelő az egyik kiemelt esemény. A két öreg tölgy történetéről Csehóné Kiss Dalma pedagógus írt megható sorokat.
„Ásotthalom két büszkesége, kincse az a két tölgyfa, amelyet minden erre járó megcsodálhat, ha a Kiss Ferenc Általános Iskolába vagy a sportcsarnokba látogat, vagy csak erre visz az útja. Értékük felbecsülhetetlen. Látványuk lenyűgöző, újra és újra a természet nagyszerűségére, állandó változására, mégis örökké létező erejére hívják fel figyelmünket. Élőlények sokaságának adtak és adnak otthont, átmeneti szállást, pihenőhelyet, táplálékot, biztonságot, mióta gyökeret vertek e tájon. A tölgy szimbólum: nagysága, ereje, keménysége miatt a hatalom, az erkölcsi szilárdság és a halhatatlanság jelképe. Az istenek fája, amely közvetít ég és föld között…
Fotón: Az iskola udvarán álló Kiss Ferenc Emlékfa tiszteletet parancsoló lombkoronája
A szakértők 150 évre becsülik a két fa életkorát, de vannak, akik szerint akár kétszáz évesek is lehetnek a tölgy „testvérek”. A valamivel nagyobbra nőtt, mostanság egészségesebb Kiss Ferenc Emlékfa az iskola Tölgyfa utcai kapujában áll, rendíthetetlenül várva az ide érkezőket. A picivel kisebb, nyár óta gyengélkedő, de a gondos kezeknek köszönhetően magára találó fa a sportcsarnok bejáratához közel ad árnyat gyerekeknek, felnőtteknek. Ez a fa mostantól, 2023. április 24-től, a Kiss Ferenc hét nyitó napjától Móra Ferenc Emlékfa lesz. Móra Ferenc barátja, tisztelője volt névadónknak, Kiss Ferenc erdőmérnöknek, s gyakran járt ezen a környéken, műveiben is megörökítve az itt élőket. Hihetjük, hogy a két jeles férfi büszke lenne rá, hogy a faóriások a nevüket viselik.
Fotón: A Móra Ferenc Emlékfa
Régi idők tanúja ez a két tölgy. Talán kis csemeték lehettek, mikor benépesülőben volt a baromjárás, a Szabadka és Félegyháza közötti legelő, az itt áthaladó út mentén. Szegediek kaphattak itt ingyenesen földet, később bérelhették az itt gazdálkodni vágyók. Egyre több lett a tanya, nagyobb a népesség, szükség lett iskolára. Így aztán 170 évvel ezelőtt, 1853. április 19-én megnyitott a felső-ásotthalmi iskola, majd ugyanazon évben november 10-én az alsó-ásotthalmi iskola is…
Tölgyfáink mellett akkoriban gyalogosan, lovaskocsin, lóháton haladtak el az emberek, akik az 1879-es szegedi nagy árvíz után még tovább sokasodtak a környéken. Növekvő fáink magas rangú vendégek érkezésének tanúi voltak. 1883. október 16-án a felső-ásotthalmi iskolát útba ejtve az akkor újonnan épült erdőőri szakiskolába látogatott Ferenc József magyar király, osztrák császár, kíséretében miniszterekkel, Tisza Lajos királyi biztossal, Jókai Mór íróval és más rangos személyekkel.
Látták, amint a 19. század utolsó éveiben lakás épült az első orvos számára és munkába állt a környék asszonyait ellátó első szülésznő. A határban gyarapodtak a szántók és kaszálók mellett a szőlők és gyümölcsösök is. S ahol a fák ma is állnak, lehetett valamikor egy csemetekert, mely ellátta a környékbeli erdőtelepítőket és a gazdákat is…
Az 1914 utáni években biztosan több könnyet láttak hullani a fák: az első világháború, majd a szerb megszállás erőteljesen sújtotta az itt élő családokat.
1927-ben megélénkült a tölgyek körül az élet: beindult a kisvasút, s az állomásépület, illetve a mozdonygarázs a közelükben épült meg. Mindkét épület az iskolánk része ma is, a velünk élő múlt két darabja…
1950-től lakóhelyük az immár önálló Ásotthalom település lett. Folyamatos volt a változás a tölgyek környékén...
Fáink rendíthetetlen nyugalommal szemlélik a világ változásait, mindig megújulnak és mégsem változnak. Példát mutatnak nekünk kitartásból, élni akarásból, szelídségből, erőből, meg nem hajló alkalmazkodásból. Feladatunk, hogy vigyázzunk rájuk, tiszteljük őket és mindazt, amit képviselnek: múltunkat, jelenünket és jövőnket.”
Fotón: Az iskola hívogató bejárata, a kép jobb oldalán a Kiss Ferenc Emlékfa