A Szegedi Alsóvárosi Általános Iskola 28 diákja indult útnak nemrégiben, hogy öt pedagógus kalauzolásával felfedezzék Erdély csodálatos világát, és egyúttal életre szóló élményeket szerezzenek. Útjukat a Határtalanul! pályázat segítette.
A Szegedi Alsóvárosi Általános Iskola is egyike azon intézményeknek, amelyeknek fontos, hogy diákjai közelebbről is megismerjék a környező országok magyarlakta területeit. Több tanuló életében gyakran ez az első külföldi kirándulás.
Az intézményből nemrégiben 28 alsóvárosis diák indult Erdélybe. Útjukat a Határtalanul! (HAT-KP-1-2024/1-000650 „Székelyföldi gyöngyszemek”) pályázat segítette. A kirándulás élményeit Béla-Vass Bálint magyartanár, pályázati koordinátor osztotta meg.
„A hatnapos erdélyi utazás résztvevőinek korán kellett ébredniük: vasárnap 4:30-kor már izgatott gyermekekkel telt meg a Dobó utca, várva az indulást a nagy utazásra. Az első megállónk Aradon volt, ahol a tizenhárom aradi vértanú emlékművénél koszorúzással emlékeztünk meg nemzeti tragédiánk áldozatairól. Több időt töltöttünk el Vajdahunyad váránál, ahol diákjaink megismerkedhettek a Hunyadi-család történelmével, illetve a középkori életmód és hadviselés sajátosságaival, emellett pedig a korabeli építészet technikáiba is betekintést nyerhettek. Ezek után hosszabb buszos utazással jutottunk el a következő megállóig, Segesvárig, illetve a mellette található Fehéregyházáig, ahol a Petőfi-emlékművet koszorúztuk meg, megemlékezve a költő életéről, művészetéről és eltűnésének rejtélyes körülményeiről….
A második napot Szentegyházán töltöttük. Elsőként a helyi Mártonffy János Általános Iskolát látogattuk meg, ahol megismerkedtünk a helyi közösség legfontosabb értékeivel, hagyományaival, illetve az erdélyi diákok mindennapjaival, valamint a romániai iskolarendszerrel. Az alsóvárosis diákok ajándékokkal is kedveskedtek az iskola tanulóinak. Az iskolalátogatás után pótkocsis traktorra ültünk, hogy a Madarasi-Hargita csúcsa felé induljunk: közel két órán keresztül traktoroztunk, majd gyalog folytattuk utunkat a hegycsúcs felé…
A harmadik napon első megállónk a parajdi sóbánya volt, ahol diákjaink megismerkedtek a földalatti varázsvilággal, illetve a sóbánya történetével. A felszínre érve indultunk tovább Szovátára, ahol a gyönyörű Medve-tó partján töltöttünk el a tavaszias időben néhány órát. Hazafelé megálltunk Korondon, ahol diákjaink átélhették az igazi bazári hangulatot, Farkaslakán pedig Tamási Áron sírhelyénél koszorúval emlékeztünk meg az író életművéről. Mivel kitérőt nem jelentett, megtekintettük a szejkefürdői székelykapu kiállítást is, így diákjaink nemcsak a busz ablakából, hanem testközelből is megcsodálhatták a hatalmas remekműveket…
A negyedik nap is sűrűnek ígérkezett: Csíksomlyón megtekintettük a Mária-kegytemplomot, majd a Mohos tőzegláp felé indultunk. Idegenvezetéssel bejártuk a láp területét, megismerkedtünk annak élővilágával, medvével viszont nem találkoztunk. A lápból kiérve a Szent Anna-tónál töltöttünk el hosszabb időt a friss levegőn, majd ismét buszra szálltunk, hogy megcsodáljuk Bálványosfürdőt. Hazafelé érintettük Kézdivásárhelyet, ahol megtekintettük a trapéz alakú főteret, illetve a városközpont jellegzetes épületeit. Az élményteli utazás után az eleven csapat már-már az estébe nyúló labdajátékkal, jóízű beszélgetéssel zárta a napját.
A következő napon is korán keltünk, hiszen sok látnivaló várt a csapatra. Gyimesbükkön megtekintettük az ezeréves határt, illetve a 30-as őrházat, majd a Békás-szoroson átkeltünk a „Pokol kapuján”, és csak csodáltuk a fölénk emelkedő sziklatömegeket. A Gyilkos-tó megtekintése, legendája is színesítette a napot.
Az utolsó nap reggelén búcsút vettünk szállásadóinktól, illetve a Hargitától, majd nekivágtunk a hosszú hazafelé vezető útnak. Két megállót terveztünk erre a napra: Tordán a sóbányát tekintettük meg, a busz ablakából pedig a Tordai-hasadékot csodáltuk; Torockón pedig igazi majális várt bennünket, hiszen utunk a hosszú hétvégére esett. A Székelykő monumentalitása mellett a község épületeinek hangulata is elnyerte sokak tetszését.
Leírni is nehéz, visszaemlékezni is, hogy mennyi csodálatos helyen jártunk, mennyi életre szóló élménnyel gazdagodtak a gyermekek, de annyi bizonyos, hogy erre az utazásra mindannyian évek múlva is örömmel fogunk gondolni.”
