A tanév első félévében a Szegedi Vörösmarty Mihály Általános Iskola egyik kiemelkedő programja a névadóról történő megemlékezés volt. Az intézmény saját kialakítású emlékhelyen rótta le tiszteletét Vörösmarty Mihály munkássága előtt.

A Szegedi Vörösmarty Mihály Általános Iskola az elmúlt tanévben alakította ki, és avatta fel falai között a Vörösmarty Mihály-emlékhelyet. Tette ezt azért, hogy a névadó irodalmi munkássága a mindennapok részévé váljon, és mindenki számára folyamatosan érzékelhető legyen annak az embernek a gondolat- és érzelemvilága, akiről az iskola a nevét kapta.

Az első félévi legemlékezetesebb pillanatok közé sorolható e tanévi ünnepség sem lehetett máshol, mint ezen a saját kialakítású emlékhelyen. Héger Anita tanárnő meleg szavakkal írt az eseményről.

„Lehullottak a levelek, a természet őszből télbe fordult át. A nyirkos avar beborít mindent. Reggel van, megelevenedik az iskola, és kissé álmos, de jókedvű diákok verődnek kisebb-nagyobb csoportokba az udvaron. Majd kis idő múlva, amikor elcsendesedik minden, megállunk egy pillanatra, és néhány gondolat erejéig iskolánk névadójára, Vörösmarty Mihályra emlékezünk.

A megemlékezés az elmúlt év során felavatott emlékhelynél történt, ahol jelen voltak vezetőségünk tagjai és az osztályok diákönkormányzati képviselői. Valamint idén először iskolánk diákjai és tanárai is meghallgathatták a megemlékező műsort az iskolarádión keresztül. Először Rácz Fanni, 6.b osztályos tanuló szavalta el Vörösmarty Mihály A szép virág című versét. Fanni felkészítő tanára Bánáthy Jánosné volt. Ezt követően iskolánk igazgató asszonya, Krizsánné Turcsányi Marianna tartott beszédet, melynek bevezetéseként felidézte a költő egyik leghíresebb gondolatát: „Itt élned, halnod kell.” Majd a hallgatósághoz fordulva így folytatta:

„Mit jelent ez a gondolat a mai korban? Mit jelent ez a mai gyerekeknek és a mai felnőtteknek? A tisztességet, a kötelességtudatot, a közösséghez való tartozás fontosságát. Azt, hogy minden körülmények között tudjunk emberek maradni. Tudjunk egyéniségekké válni, tudjunk a haza részévé válni. Tudjuk azt, hogy mindannyian értékesek vagyunk, és tudjuk azt, hogy mindannyiunkban ott rejlik valami - amiben én nagyon bízok, hogy megtaláljátok egy napon, és ennek az értéknek köszönhetően nagyon boldog életet fogtok tudni élni, akár jó szakemberként, akár orvosként, sportolóként, vagy művészként, költőként, esetleg íróként. Én azt kívánom mindannyiónknak, hogy Vörösmarty gondolata egy életen át kísérjen el bennünket, és adjon erőt ehhez.”

A megemlékezés folytatásaként a megjelent diákönkormányzati képviselők és a vezetőség tagjai elhelyezték virágaikat az emlékfalnál. Végezetül meghallgattuk Vörösmarty Mihály Az ifjú vitéz című versét, iskolánk 8.a osztályos tanulójának, Mészáros Balázsnak az előadásában. Balázs felkészítő tanára Szász Dávid volt.

A műsort követően minden diák megtekinthette a megemlékezés virágokkal díszített helyszínét, amely nemcsak az emlékezés tünékeny pillanataiban idézi fel Vörösmarty alakját és szellemiségét, hanem a szürke mindennapok fáradt óráiban is bölcsességre, kitartásra, alázatosságra inti az éppen arra járókat.”