Ruzsa 2500 fős település, ahol a lakosok egy nagy családként élik meg az advent időszakát. A Ruzsai Weöres Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola fontos és megbecsült tagja ennek a közösségnek, így mindig előkelő szerep jut számára a karácsonyi előkészületekben is.

„Karácsonyra várakozni jó!” – mondta Ollmann-né Lovászi Ágnes, a Ruzsai Weöres Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, majd így folytatta: „Ruzsán sokan érzik, együtt készülni az ünnepre szívmelengető.”

A 2500 fős település lakosai egy nagy családként élik az életüket, és minden évben rendkívüli lelkesedéssel, izgalommal készülnek az év legszebb ünnepére, a karácsonyra. A várakozás időszakában mindig fontos és többféle szerep jut a település egyetlen iskolájának is.

Az intézményben az ünnepet a karácsonyi díszek közös elkészítése előzi meg, amikor is szülő, diák, pedagógus közös munkájának eredményeként látványos termékek készülnek a karácsonyi vásárra.

 

 

Az intézmény régi hagyománya, hogy a 3. osztályosok készülnek a karácsonyi műsorral, melyhez idén a szülők is csatlakoztak. Az eseményen mindig szerepel az iskola minikórusa, a felsős énekkar és a tanári énekkar is.

Műsorukkal a gyerekek rendszerint több helyen is fellépnek: a gyertyagyújtásoknál, a helyi gondozási központban, az idősek otthonában, majd végül a templomban. Ezt követően az iskolában mindenkit kakaóparti és friss kalács vár.

„Összegyűlni a falu karácsonyi koszorúja köré vagy a templomban - csodaidő. Figyelni a karácsonyi gondolatokra, énekszóra, melyek gyerekek, felnőttek lelkéből szólnak – csodaérzés. Együtt vagyunk. Fellobban az első, a második, a harmadik, végül az utolsó gyertya a falu koszorúján.

A ruzsai kispiacot betölti a forró tea, a forralt bor, a sütemények illata. Nézelődnek, vásárolnak, beszélgetnek kicsik, nagyok a feldíszített karácsonyfa körül.” – mondta meghatottan igazgató asszony, majd így zárta gondolatait:

„A hagyományok ereje fontos, megtartó. Ruzsán családias a várakozás. Jó, hogy így van már évek óta. Remélem, reméljük megmarad ez a szép szokás!”