Búcsú Szebenyiné Csóka Beátától
Életenergiája, ereje, vidámsága végtelennek látszott, most mégis búcsúznunk kell tőle.
Szebenyiné Csóka Beáta kollégánk, csapatunk egyik legaktívabb tagja, kedves barátunk itt hagyott bennünket.
Sosem panaszkodott, nem vágyott mások sajnálatára, kemény küzdelem után egyszerűen csak csendben távozott.
Bea sokoldalú személyiség volt. Kivette részét a nevelő-oktató munkából, kipróbálta magát az értékesítés területén, ellátott egészségügyi koordinátori és sajtóreferensi feladatokat, szakmai vezetőként dolgozott a TISZK szakképzési tevékenységének irányításában, pályázatokkal és esélyegyenlőséggel kapcsolatosan kiemelkedő munkát végzett Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatánál, majd utolsó munkahelyén, a Szegedi Tankerületi Központban. 2013 óta lelkiismeretes, kifogyhatatlan energiájú kormánytisztviselőként szolgálta a köznevelés ügyét.
Verhetetlen volt a fenntartói és intézményi projektek kezelésében, koordinálásában és az antiszegregációs feladatok ellátásában, irányításában. Határtalan munkabírással, maximális energiával és problémamegoldó hozzáállással, elhivatottan dolgozott.
Szebenyiné Csóka Beátát a Szegedi Tankerületi Központ saját halottjának tekinti.
Munkatársai megdöbbenve állnak a megváltoztathatatlan előtt, és fájdalommal, de örökké emlékezve, Reményik Sándor szavaival búcsúznak tőle.
„Fáradságom adom az esti árnynak,
Szívemet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta csöndes égnek.
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol – és mindenütt leszek.”