Ünnepi hangulatban - ki mosollyal az arcán, ki könnyezve - újabb generáció búcsúzott el május elején középiskolájától.
A többi szegedi középiskolához hasonlóan a Szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium épületében sem a ballagás napján, hanem jóval előtte indult meg a készülődés annak érdekében, hogy a szecessziós épületben virágözön, felemelő idézetek, az alsóbb évfolyamos diákok és tanáraik tiszteletet sugárzó tekintete kísérhesse a ballagók útját.
A május 4-én megtartott ünnepségen a szülők, nagyszülők, testvérek már jókor megérkeztek ünnepi csokraikkal, felszabadult vidámságukkal, izgatott várakozásukkal népesítették be a ballagó osztályok termeit. Készültek a családi képek, fotók a szeretett osztályfőnökkel, barátokkal.
Délután négy óra előtt pár perccel a hozzátartozók magukra hagyták az ünneplőbe öltözött és megilletődött végzősöket, akiket a búcsúzás előtt lelkileg is felkészítettek osztályfőnökök arra, hogy utoljára végigjárják kedves iskolájuk termeit, folyosóit egymás vállára tett kézzel, útravalóval a tarisznyában.
A tornaterembe vezetett az első út, ahol Horváthné Szabó Éva intézményvezető asszony személyes búcsút vett végzőseitől, pontosan 219 diáktól. Ezt követően Kis Máté 12.B osztályos tanuló kíséretével elindította a ballagó menetet teremről teremre. Felcsendültek a jól ismert dallamok. Gaudeamus igitur,iuvenes dum suumus. Örvendezzünk hát, míg ifjak vagyunk! Mindenki arcán öröm, meghatottság tükröződött, a búcsúzás pillanatainak kivételessége, egyszerisége.
A Szegedi Tankerületi Igazgató Asszony, Plesovszkiné Ujfaluczki Judit is köszöntötte a ballagó diákokat.
Végül az iskola átriumos udvara adott pihenőhelyet a végzős osztályoknak, osztályfőnökeiknek, boldogan filmező hozzátartozóknak, hogy végighallgathassák az ünnepi műsort. Felzengett a Himnusz, majd a 11. évfolyam nevében hangzott el búcsúztató. Nemcsak az intézmény kamarakórusa, hanem a tanárnőkből álló Smiley Teachers is megmelengette énekével a szíveket. A 12. évfolyam nevében Kora Karina, az iskola kiváló diákja búcsúzott. Egy csodálatos népdal is beröpítette tiszta hangjaival a patinás falakat.
Az intézmény vezetője immár a szülőktől, hozzátartozóktól is búcsút véve megköszönte az iskolába vetett bizalmat, majd arra hívta fel a figyelmet, ne felejtsék el a diákok alma materüket, felnövelő közegüket. Jöjjenek vissza, számoljanak be életútjukról, és ne feledjék azt az értékrendet sem, amelyet ettől az iskolától kaptak, s amely talán kapaszkodókat jelent majd a nehézségekben, megerősítéseket az örömökben.
Megkapó percek voltak, mikor az ifjak elengedték a színes léggömböket, és azok szálltak, csak szálltak a kék ég felé…
Sursum corda! Emeljük fel a szívünket!
Drónfelvétel: Fenyvesi Péter
