„Az unatkozó herceg” című meséjében Kiss Mónika, a Szegedi Orczy István Általános Iskola tanítója írta le ezeket a gondolatokat. Szavaival, mondanivalójával 3. helyezést ért el a Szabó Magda Szellemi Örökségéért Alapítvány által kiírt országos meseíróversenyen.
A Szabó Magda Szellemi Örökségéért Alapítvány országos meseíróversenyt hirdetett pedagógusok számára. A kezdeményezésre több mint kettőszáz mesét küldtek be a lelkes meseírók.
A beküldött meséket korcsoportokba sorolták. A pedagógusok a bölcsődés, óvodás és iskolás korosztály számára ajánlották történeteiket. A legnépesebb kategória - melyben Kiss Mónika, a Szegedi Orczy István Általános Iskola tanítója is jeleskedett - az iskolás korcsoportnak szóló meséké volt.
A pályázaton az Orczy népszerű pedagógusa 3. helyezést ért el „Az unatkozó herceg” című meséjével. A zsűri kiemelkedőnek találta kreativitását, a meseszövést, az igényes nyelvi megfogalmazást.
„A herceg, kinek szíve nem volt gonoszsággal teli, ekkor mindent megértett. Először elrendelte, hogy a madár kalitkáját nyissák ki. A madár szeme erre vágyakozva csillant fel. De mozdulni nem mert.
- Elengedlek, szállj szabadon! Repülj barátodhoz, a gyermekhez, s töltsd meg daloddal mindenki szívét, aki téged hallgat!-szólt a madárhoz.
A madár ekkor már hitt szavainak. Kitárta szárnyait, elrepült. Szállt, egészen a fiúcska háza felé. Dalával már messziről üzente barátjának a találkozás örömét.
- Akkor már sosem hallom, sosem látom őt? –kérdezte csüggedten a herceg a jóst.
- Szívünk olyan, mint a virágzó mező, felség. Mindig kész, hogy befogadja a nap sugarát, vágyik rá, hogy átjárja az öröm.
A herceg felderült a jós válasza hallatán. Már tudta, mit fog csinálni. Ezentúl gyakran befogatott aranyos hintójába, meglátogatta a fiút, meghallgatta a csodamadár énekét. Már nem unatkozott, kicsit sem. Barátokra lelt. Olyan gazdagságra, amit korábban nem birtokolhatott, bármily csillogó palotában élt.”
A történet egy barátság szimbóluma is egyben. Egy előzmény teszi személyessé és még kedvesebbé. Az írás ugyanis még a pandémia időszakában született, és a tanító ezzel a mesével üzent az olasz partneriskola diákjainak, pedagógusainak. Ő így fejezte ki együttérzését.
Az elért eredményhez szívből gratulálunk.