A Szegedi Jerney János Általános Iskola fiatal gyakornoka úgy vélte, hogy a hagyományos projekttémák sűrűjében érdemes egy szokatlanabb témával előállnia. Az ifjú tanító a népművészet iránti érdeklődéséről tett tanúbizonyságot, amikor a 3.b osztályban egyebek között a miskakancsókkal kezdtek behatóbban, projektszinten foglalkozni.

A Szegedi Jerney János Általános Iskola 3.b osztályának tanulói érdekes projekttéma feldolgozásába kezdtek szeptemberben. Bittó-Szécsi Patrícia, az intézmény kreatív tanítója minden bizonnyal rajong a népművészet iránt, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy ügyesen irányította a gyerekek figyelmét a miskakancsókra és a hasonló népi edényekre. A vizuális kultúra tanításának kézikönyvére alapozott, saját ötletekkel tarkított projektmunka igazán jól sikerült.

A tanulók rajzórákon különböző népi edények, tálak jellegzetességeivel és szerepével ismerkedtek meg. Megfigyelték a díszítést, a jellemző motívumokat, mint például a miskakancsó hasán felkúszó kígyót, megbeszélték azok jelentését, és kiemelték a funkció szempontjából hasznos tulajdonságokat is.

Megtanulták, hogy a miskakancsó egy emberfejű ólommázas népi cserépedény, mely hagyományosan az Alföld kerámiaterméke. Miskával, a kancsóval személyesen is találkozhattak, láthatták, kézben tarthatták az iskolába bevitt edényt, és elképzelték, sőt meg is rajzolták a családját.

 

Fotón: Miska, a kancsó és családja (készítette: Kiss Nóra)

 

A téma kiegészítéseként vízfestékkel folyamatrajzon ábrázoltak egy elboruló korondi bokályt.

 

Fotón: Elboruló korondi bokály (készítette: Csatlós Abigél)

 

Tálakat is készítettek só-liszt gyurmából, melyet a saját ízlésük szerint festettek ki temperával. Ez utóbbi alkotások az iskola folyosóján lévő üveges szekrényekben találtak otthonra.

Az ifjú pedagógus projektje üde színfolt volt az iskolában. Reméljük, sok hasonló érdekességet tartogat még!