"Erős akarat nem ismer akadályt!" A Szigetszentmiklósi Tankerületi Központ a 2022/2023-as tanévben egy különleges cikksorozattal kíván tiszteletet tenni azon már nyugdíjban lévő igazgatók előtt, akik munkásságukkal nagymértékben hozzájárultak az érintett köznevelési intézmények sikereihez.
,„Erős akarat nem ismer akadályt!”
A Szigetszentmiklósi Tankerületi Központ a 2022/2023-as tanévben egy különleges cikksorozattal kíván tiszteletet tenni azon már nyugdíjban lévő igazgatók előtt, akik munkásságukkal nagymértékben hozzájárultak az érintett köznevelési intézmények sikereihez.
Következő interjúalanyunk Somogyi Sándorné, a Szigetszentmiklósi Konduktív Óvoda, Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény volt intézményvezetője.
- Hogyan emlékszel vissza pályafutásodra, a kezdetekre?
- Szociálisan rendkívül érzékeny családból származom, már fiatalon is sokat segítettem a családon belül és kívül is ismerős rászoruló embereknek. Első munkámat a Jahn Ferenc Kórházban az újszülöttosztályon vállaltam. Amikor az első pici mozgássérült babákat megláttam, tudtam, hogy hivatásom az ő megsegítésük lesz. Ezt követően helyezkedtem el a Pető Intézetben és kezdtem meg konduktori tanulmányaimat. 1991-ben Szigetszentmiklóson óraadóként a központi idegrendszeri sérült mozgássérült gyermekek konduktív pedagógiai nevelésével foglalkoztam. Hittem abban, hogy a konduktív pedagógia nevelési módszere által új utat nyithatok számukra és így indult el életem „nagy projektje”, a Konduktív Óvoda elindítása. Az intézmény szervezése nyilván nem volt könnyű feladat, de az önkormányzat részéről is rengeteg segítséget kaptam az induláshoz. Továbbá 31 évesen lettem intézményvezető, nagyon fiatalon, tapasztalat nélkül kezdtem az intézmény vezetésébe, de lelkes, elhivatott és kitartó emberként úgy gondoltam, hogy erős akarat nem ismer akadályt. A gyermekek már pici babaként odakerültek hozzánk, és a szülőkkel szoros kapcsolatban, együtt kezdtük meg a fejlesztést minden egyes gyermeknél. A 37 éves szakmai pályám alatt rengeteg gyermeknek tudtam segíteni, illetve felnőtt tanítványaim is voltak, akik közül többel a mai napig tartom a kapcsolatot.
- Egy ilyen speciális szakmában a nyugdíjazást követően hogyan éled a napokat? Aktív vagy még a területen?
- Mai napig aktívan részt veszek a szakmai munkában. A szülők keresnek, tanácsadást tartok, továbbá óraadó utazó konduktorként továbbra is dolgozom heti 10 órában, súlyos halmozottan sérült fogyatékos gyermekekkel foglalkozom, iskolákban mozgásukban akadályozott tanulókat fejlesztek. Több családnak segítek önkéntesként rendszeresen, előfordul, hogy vigyázok rájuk, hogy a szülők is kicsit fel tudjanak töltődni, mert nekik is szükségük van a segítségre. A nyugdíj előtti felmentési időszakban is folyamatosan jelen voltam az intézményben annak érdekében, hogy az utódom számára minden tudást át tudjak adni, mivel az intézmény egyszerre van jelen a szigetszentmiklósi és ráckevei járásban, egyszerre látja el az intézmény a konduktív óvodai, a fejlesztő nevelés-oktatási, az utazó gyógypedagógusi, konduktori és az általános iskolai feladatokat, így szakmailag az intézmény vezetése komoly kihívás. Annak érdekében, hogy mindig a legmegfelelőbb szakmai döntést tudjam hozni, folyamatosan képeztem magam, óvodapedagógusi diploma, majd közoktatási vezetői végzettség megszerzésével. De el kell mondanom, hogy remek szakmai csapat állt mindig mellettem. Kezdetben kevesen voltunk, mint egy kis család, majd amikor már egyre bővültek a szolgáltatásaink és új kollegák érkeztek egy szakmailag jól felkészült, elhivatott csapatot sikerült összeállítani, és a mindenkori fenntartó részéről is minden szükséges támogatást megkaptunk az évek során.
- Visszaemlékezve ki tudsz-e emelni olyan kiemelkedő pillanatot, amely a legemlékezetesebb számodra?
- Őszintén szólva nem tudok, és ezt pozitív értelemben értem. Nekünk a szakmában minden gyermek egy siker. Sokszor az első pillanattól kezdve kísérjük őket, az életüket, a fejlődésüket. Amikor egy mozgássérült gyermeknél például elérjük azt, hogy segédeszközzel, bottal vagy önállóan megtanul járni, vagy egy pici babánál azt látjuk, hogy meg tud fordulni önállóan, hát ott szem nem marad szárazon. Volt olyan tanítványom, akinél sikerült elérni, hogy anyai segítség nélkül eljöjjön velünk táborozni. Ezek mind-mind olyan példák, amelyek mellett rengeteg más hihetetlen élmény adatott meg pályám során.
- A Konduktív Óvoda története a Te történeted is. Milyen fázisai voltak az intézmény megalakulásának, működésének?
- A megalakulás izgalmait követően a működésben mindig léptünk egy szintet a professzionalitás felé. Pályázat útján Szigetszentmiklós Város Önkormányzata segítségével épületbővítés valósult meg, egy csoportszoba és egy gyermeköltöző épült. A Szigetszentmiklósi Tankerületi Központ megalakulásával a fenntartóváltást követően 2014-ben megszerveztük az utazó gyógypedagógusi, konduktori hálózatot, majd 2017-ben értesültünk róla, hogy egy új EGYMI fog épülni térségünkben, ami nagy megtiszteltetés volt számunkra. Az évek folyamán mindig kiemelt figyelmet fordítottunk a táborok megszervezésére, mely nemcsak a gyermekeknek, hanem a szülőknek is fontos volt, hiszen nekik is szükségük volt egy rövid pihenésre. Sok szakmai rendezvényt valósítottunk meg, kiemelném ezek közül az Egy másik út! elnevezésű rendezvényt, melyet évente megrendeztünk, illetve a Csefosz Sportegyesület egyik alapító tagjaként segítettem a fogyatékkal élő emberek elfogadását a térségben és az integrált sportrendezvények szervezésében is részt vettem. Azt is el kell mondanom, hogy a sikereinkhez hozzájárult a sok támogatás, amit kaptunk. Megszámlálhatatlan külső partner járult ahhoz hozzá, hogy gyermekeinknek speciális fejlesztő eszközöket tudtunk vásárolni és megfelelő színvonalú rendezvényeket sikerült biztosítani.
- Mikor fogsz pihenni?
- A tavalyi nyugdíjazást követően még egy évig éreztem azt a bizonyos bizsergést, hogy nem tudom elengedni, de megtaláltam az egyensúlyt, elegendő idő jut hobbira is, egy kis kertészkedésre, tortakészítésre. Valamint végre van időm angolt tanulni, ami régi vágyam volt. A nyugdíjas éveimet aktívnak képzelem el, de pihentetőnek is egyszerre.
- Visszatekintve mit gondolsz a szakmai pályafutásodról?
Ez így volt kerek, semmit sem tennék másképp, minden egyes lépés hozzájárult ahhoz, hogy boldogan és nyugodtan vegyem a nyugdíjazást. A pályám méltó zárásaként pedig tankerületi igazgató asszony felkérésére részt veszek az új EGYMI létrehozásában, mérnökökkel, és különböző szakemberekkel együttműködve, mely nagy megtiszteltetés és felelősség is egyben, és bizalom a Tankerületi Központ részéről, mely igazolja, hogy a pályafutásom így volt kerek.
