A nyári szünidőben sokkal több a gyermekbaleset, mint a tanév során. A Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Általános Iskola harmadikosai a biztonságos vakáció jegyében számos jó tanáccsal látták el társaikat.

„A kereszteződésben odafigyelek! Először szétnézek, és ha a lámpa zöld, csak akkor megyek át. A romlandó ételt nem hagyom az asztalon, hanem elteszem a hűtőbe.”

(Kun András)

 „Azt tanácsolnám, ne menjen bele a mély vízbe az, aki nem tud jól úszni. Biciklizni csak a megfelelő védőfelszerelésben keljenek útra. Mindenféle csapatban, illetve egyénileg játszott játékok esetében figyelünk mások, illetve saját testi épségünkre.”

(Molnár Péter)

 „Azt javaslom, ha mennek bicajozni, legyen rajtuk bukósisak, térdvédő, meg könyökvédő. Ha mennek úszni, ne menjenek be mély vízbe, kenjék be magukat napolajjal, nehogy leégjenek. A gyerekek az anyukájukkal menjenek be a vízbe, nehogy elmerüljenek a mély vízben. Ha labdáznak, akkor figyeljenek oda, nehogy kimenjen az útra, és ha kimennek, nehogy elüsse az autó őket. Még azt is javaslom, ha jönnek ki a vízből, vegyenek fel egy papucsot, ne kapjanak el fertőzést, és nehogy elcsússzanak a vízen. Akkor menjenek át az úttesten, ha zöld a lámpa, piroson a kocsi elütheti őket.”

(Kiss Benjámin)

 „Ha fára akarsz mászni, akkor vastag ágú fát ajánlok, például a diófát. Azért lépek a vastag ágakra, mert az elbír, a vékonyra pedig azért nem, mert az gyenge. A diófának olyan vastag az ága, hogy elbír még engem is. Vékony és kicsi, nem erős fára nem szabad mászni, mert letörik. Biciklizéskor vigyázok magamra, nézem, hol megyek, csak a betonon szabad. A csúszdán nem szabad ugrálni, mert betörik, meg nem mászok fel, mert csúszik, és ülök rajta amikor lecsúszok.”

(Bölönyi Benjámin)

 „A balesetek elkerülése érdekében sisakot húzok a fejemre bicajozásnál. Nem ugrok bele a tóba, mély lehet. Nagyon figyelek, az úttesten balra-jobbra szétnézek, és csak úgy kelek át az úttesten. Napozás előtt bekenem magam naptejjel mindenhol. Hűtőbe teszem az ételt, hogy ne romoljon meg.”

(Zita néni)