Idén a Losonci téri Általános Iskolában a hagyományoktól eltérve nem az alsós, hanem a felsős tanárok rendezték meg a március 15-i ünnepélyt.
Németh-Lájer Georgina és Németh Lajos egy saját maguk által megírt színdarabot mutattak be a tornaterem színpadán. A 6. a és 6. c osztály színészpalántái a tőlük már megszokott profizmussal játszották a szerepüket.
A kerettörténetben Kása Gabriella tanárnő mint igazgató adott engedélyt a végzős diákoknak egy március 15-i műsor megrendezésére.
A diákok a színpadon alakultak át márciusi ifjakká. A Pilvax kávéház kerek asztalainál találkozhattunk Petőfivel (Rácz Dávid), Jókaival (Varga Árpád), Irinyivel (Bálint László) és egy titokzatos idegennel.
Bálint Hanna Szendrey Júliaként maga tűzte fel az általa horgolt kokárdát férje ingére. Kovács Kati Most kéne abbahagyni című dalát énekelve Hanna felidézte az akkori kor hangulatát.
A titokzatos idegen nem hitt az ifjak lelkesedésében, melynek hangot is adott. Irinyiéket mindez nem tántorította el céljuktól. Az egyetemnél Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt.
A fellelkesült tömeg Landerer nyomdájában lefoglalta a nyomdagépet.
A Szabad Sajtó első példányait a nézők között „korabeli” fiatalok osztogatták, miközben hangosan kiabálták a 12 pont sorait.
A műsor záró szakaszában visszatértünk a Pilvax falai közé. A titokzatos idegen az esti órákban levelet kapott Jókaitól, aki beszámolt a nap további eseményeiről.
„ Belátom, tévedtem. Holnaptól a Pilvax már nem ugyanaz. Eme szent hely, mint a Szabadság csarnoka mindenki előtt megnyitja kapuit.” Ezekkel a mondatokkal zárta a titokzatos idegent játszó Nyírő-Kovács Máté a műsort.