Programsorozattal készült a Balassagyarmati Tankerületi Központ a Legbátrabb Város tiszteletére
2019. ünnepi év Balassagyarmat város történetében. Száz évvel ezelőtt, 1919. január 29-én a megszálló csehszlovák katonaság kiűzésével a város elérte, hogy Magyarország része maradt. Ennek okán az Országgyűlés 2005-ben Balassagyarmatnak adományozta a “Civitas Fortissima”, azaz a “Legbátrabb város” címet.
2019. január 26-a és 29-e között ünnepi programsorozat került megrendezésre "Civitas Fortissima 100" címmel a városban.
A Balassagyarmati Tankerületi Központ - amellett, hogy a városi ünnepségsorozaton részt vettek a diákok, pedagógusok, tankerületi munkatársak – egy egész éven át tartó programsorozattal kíván tisztelegni a hősök emlékének. A Tankerületi Központ a fenntartása alá tartozó balassagyarmati köznevelési intézményekkel együttműködve sokszínű programtervet készített, mely alkotói pályázatokat, művészeti rendezvényeket, sportversenyeket, túrákat, egyéb közösségi eseményeket foglal magába.
A Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium vers- és esszéíró pályázata volt az első „tankerületi program”, melyre igen értékes, igazi művészi értékkel bíró pályamunkák is érkeztek a diákoktól. A zsűri kiemelte, hogy a pályamunkákból kitűnik, a szerzőket megérintették a korabeli harcok tényei, és tudatosult mindannyiukban, hogy az Ipoly menti események nemcsak lokális, hanem országos hatással bíró történések voltak. Minden pályamunkában fellelhetőek olyan lírai kifejezések, költői képek, amelyek arra vallanak, hogy egyesek a későbbiekben akár komolyabb versek íróivá is válhatnak.
Paróczi Réka: SZÁZ ÉVE MÁR...
Januári napok, didergő emberek,
Csípősek a fagyok, hidegek a kezek...
Mégis összefognak, mint száz éve régen
Egy kicsi városban, magyar határszélen.
Száz éve is ilyen zord idő lehetett,
Mikor meglátták a megszálló sereget.
Mégis összefogtak: nem veszhet el Gyarmat!
Miénk ez a város, tartsuk meg magyarnak!
Nem tudhatják nevünk, nem hallhatják szavunk:
A legbátrabb város gyermekei vagyunk!
Másnak csak egy város, pár ismeretlen név,
Csak pár ezer ember, és százéves emlék...
Szemünkben csillogjon a hűség sugara!
Ha elmennénk, szívünk kötélen húz haza.
A honvágy erejét te sem győzheted le,
Mert csakis itthon vár az otthon melege!
Piros pozsgás arcok, ünneplő emberek,
Ami régen harc volt, nekünk mindent jelent:
Nem veszett el, mert nem veszhetett el Gyarmat,
Megmaradt szabadnak, megmaradt MAGYARNAK!
(Paróczi Réka 8. osztályos tanuló verse, aki kategóriájában első helyezést ért el)
