„A labda egy csodálatos dolog, elvisz mindenkit mindenhova.”
A bodaszőlői Zeleméry László Általános Iskola a kis iskolák sportversenyében a legeredményesebb lett a Magyar Diáksport Szövetség által szervezett diákolimpia elmúlt tanévének országos döntőin elért eredménye alapján. Mivel az elismerést immár harmadjára érdemelték ki, az végleg az iskolát illeti. A díjat dr. Illés Boglárka, az EMMI ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkára és Balogh Gábor, a Magyar Diáksport Szövetség elnöke adta át ünnepélyes keretek között Varga Edit intézményvezetőnek és Németi Tibor Testnevelőnek.
Külön öröm, hogy Balogh Tamás, az intézmény tanulója szintén versenyeredményei alapján (labdarúgás arany, atlétika egyéni összetett ezüst, atlétika csapat bronz) a kis iskolások kategóriájában az ország legeredményesebb diáksportolója lett.
A fiatalember ebben a tanévben a DSZC Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakgimnáziuma 9. évfolyamán kezdte meg tanulmányait, informatikusnak készül. Mint elmondta, az osztálytársaknak még nem volt ideje eldicsekedni a szép eredménnyel…
– Adott egyfajta motivációt ez az eredmény, hogy egyre jobban teljesítsek, s a tanulásban is megálljam a helyem. A sportot folytatom, Józsán az U19-es csapatban focizok, heti 2 edzésünk van, s ott megpróbálom a maximumot nyújtani – mesélte Tamás, aki családjával Bodaszőlőn él, ott, ahol az általános iskolai évek élményei – remélhetőleg – megalapozták a további életét.
– Nagyon rosszak voltak, de nagyon jó osztály volt – veszi át nevetve a szót Tibi bácsi, aki végeredményben a katalizátora volt a sikereknek.
Németi Tibor tanár úr neve összeforrt a kistelepüléssel, hiszen immár nyugdíjas testnevelőként évtizedekig azon munkálkodott, hogy a hátrányos helyzetű gyermekeknek megmutassa, miben teljesedhetnek ki. Mert bizony nem mindnek jutott olyan biztos családi háttér, mint Tamásnak. A tanár úr ma, túl a 80-on is folytatja a munkát, bár már elmondja, hogy a mostani első osztályt csak elindítja, de ha érkezik egy hasonlóan elhivatott testnevelő, a gondjaira bízza őket. Még mindig az élete a munkája…
– A napokban bevittem őket a megyei mezei futóversenyre, de akkora vihar volt, hogy elmaradt. Majdnem biztos, hogy már nem én fogok velük foglalkozni hosszú távon, de belőlük lehetne utánpótlást csinálni! Tamásékkal is így kezdtem a munkát, s bizony, 8 évbe telt, mire beérett. Akkor összejött egy kiemelkedő társaság, amelyből több tehetséges futballista is kikerült. Hogyan értük el az eredményeket? Délelőtt tornaóra volt, délután vittem őket edzésre, bírták a terhelést, de akarták is. Ha esett, ha fújt, csinálták, ellapátolták a havat, hogy a pályára tudjanak menni. Őket nem nagyon kellett hajtani, mert azt látták, hogy Bodaszőlő a világ; az erdő, a természet nyújtja a sportolási lehetőséget. (A kinti pálya és a felszerelt tornaszoba már az utóbbi évek fejlesztési eredménye.) Volt, hogy délben tudtunk edzeni a forró bitumenpályán, akkor prüszköltek rendesen, de végigcsinálták, és ez lett a szerencsénk, mert a versenyen ők bírták kondival a megterhelést. Én azt szoktam mondani, hogy „ridegtartásban” foglalkozunk velük (nevet). A legjobbak közül is kiemelkedett Tamás, akit pici korában be is vittünk Debrecenbe, de azt nem tudtuk megoldani, hogy rendszeresen ott eddzen. Szerencsére Józsán a labdarúgó klubban kitűnően foglalkoztak velük, a heti 5 testnevelésóra mellett 3 foglalkozás ott volt. Nagyon boldog vagyok, hogy az eredményekkel visszaigazolhattuk a támogatókat. Mert bizony óriási segítségeket kaptunk, ami nélkül nem lehettek volna eredményeink. Miután a fenntartó a szállást és az útiköltséget kifizette, a város, az iskola is támogatott, elkezdtünk további segítőket keresni, hogy a gyerekeket meg is tudjuk etetni. Ezek a fiúk hiába ettek napi ötször, este 9-kor már kopogtattak, hogy éhesek. Aztán jött egy szabály, hogy két garnitúra ruhát kell nekik csináltatni, így mehetnek versenyezni. Újabb kihívások jöttek, ilyenkor az igazgatónőnk is hetekig azt szervezte, hogy teljesüljön a vágyunk, eljussunk az áhított versenyre – folytatta a tanár úr. Hozzátette, a gyermekeket igyekeztek egymás elfogadására is megtanítani; a pályán és az osztályteremben is segítették, támogatták, nem kikezdték egymást – nem számított, ki, milyen környezetből érkezett az iskolába.
Páratlan elhelyezkedés
– Páratlan és csodálatos iskolaudvarral rendelkezik az intézmény. Az egyébként is különleges klímájú településen (egykor tüdőgondozó is volt ott) az udvar tiszta levegőjével, tágas, egy hektáros terével, csendes, nyugodt, zárt elhelyezkedésével biztosítja a tanulók testi, lelki, idegrendszeri fejlődését – mondta Varga Edit igazgatónő.
– Itt található a testnevelés oktatására alkalmas aszfaltpályánk, maximálisan kihasznált szabadtéri kondiparkunk, iskolakertünk, fás, bokros, füves udvarunk. Ezek is, mint a filagóriában elhelyezett méretes fapadok, asztalok az elmúlt évek, és a jelen fejlesztésének eredményei. Jelenleg 105 gyerek tanul nálunk, de a tanulói létszám a nagyarányú mobilitás miatt kiegyensúlyozatlan. A pedagógiai feladatokat 17 fő látja el. Szakos ellátottságunk biztosítására nagy gondot fordítunk. Évek óta stabil, magasan képzett, nagyszámban minősített tanári kar oktatja a diákokat. A hátrányos helyzetű tanulóink aránya 58 százalék, a halmozottan hátrányos helyzetűeké 30 százalék fölötti, ezért nagy kihívás az ő nevelésük, oktatásuk. Különösen a sport és a képzőművészet terén érnek el kiváló sikereket – helyben történő művészeti oktatásra is van lehetőségünk.
– Szeretnénk a biztos pont maradni, a második otthon, ahol folyamatosan keressük a lehetőségeket, amelyekkel kellemesebbé, célokkal és motivációval telivé tesszük a nálunk tanuló gyermekek életét – emelte ki az igazgatónő.
